Ahogy ígértem, folytatom a témát néhány hasznos, gyakorlati tanáccsal. De mielőtt hozzáfognék, még egy általános gondolat a méregtelenítéssel kapcsolatban. Az előző részben említettem orvos barátomat, aki szerint a méregtelenítés szükségtelen. Bizonyos tekintetben egyet is értek vele, hiszen ha a test jól működik, valóban nincs rá szükség. De hogy a végén mindenkinek igaza legyen, fordítsunk egyet a nézőpontunkon, az ugyanis nagyon gyakran segít megoldani a megoldhatatlannak tűnő problémákat is. Tekintsünk inkább a kérdésre egy másik szemszögből, egy pozitívabb megközelítésből, és nevezzük a test és a lélek tisztításának a tavaszi nagytakarítást. A méregtelenítés nem egy szép szó, inkább negatív a csengése, nem sok pozitív gondolattársítás kapcsolódik hozzá. Kemény és agresszív szó, amiről a mérgek jutnak az eszünkbe és az, hogy mennyi szenvedéssel jár megszabadulni tőlük, mindenféle rossz ízű löttyel, koplalással, éhezéssel, önmegtartóztatással.
Végre úgy tűnik, elköszönt a tél...! Süt a nap, egyre hangosabban csicseregnek a madarak, érezni a tavasz, a természet éledésének illatát a levegőben. Ahogy emelkedni kezd a hőmérséklet, a média azonnal ontani kezdi magából a különböző „méregtelenítő kúrákat”, böjti módszereket leíró cikkeket, anyagokat. Ennek egyfelől örülünk, mert nagyon fontos dolognak tartom felhívni a figyelmet a tudatos életvezetésre és a magunkra való odafigyelésre, másrészről azonban a dolog rengeteg kérdést is felvet. A laikus embert ugyanis, akinek sem ideje, sem inspirációja nincs arra, hogy a témával behatóbban foglalkozzon, nagyon könnyű megtéveszteni, összezavarni azokkal a különböző (sokszor szakember által nem ellenőrzött) méregtelenítési módszerekkel, amiket ilyenkor az életmód magazinokban olvashatunk (tisztelet a kivételnek). Alapos ismeretek és felkészülés nélkül gyakran az egészségre ártalmas is lehet, ha valaki szakember instrukciói vagy felügyelete nélkül méregtelenítő kúrába kezd. De vajon szükség van-e valóban testünk méregtelenítésére és mit is jelent valójában ez a fogalom?
Gyerekkorom óta utáltam fejenállni – vagyis fejállni (most hallottam, hogy a TF-en buktatnak, ha helytelenül használják ennek a gyakorlatnak a nevét). A komfort zónámon kívül esett alulról nézni a tornatermet és az osztálytársaimat, és mindannyiszor kivert a veríték abbéli félelmemben, hogy ha véletlenül túl nagy lendülettel indulok neki, hanyattvágódok. A fej(en)állás fóbia sokáig jött velem. Kjártam az iskoláimat, szerencsére ezután már senki és semmi nem akart engem arra kényszeríteni, hogy stabil lábaim helyett ingó nyakamon és fejemen egyensúlyozzak.
Bő tíz évvel ezelőtt belépett az életembe a jóga, pontosabban én léptem be a jóga világába. Abba a világba, ahol azt tanítják, hogy a boldog élet záloga a belső egyensúly, hogy a kint és a bent, a lent és a fent egyszerre van jelen az életünkben, és ez így jó, mert így lesz bennünnk és körülöttünk harmónia. És a jóga arra is megtanít, hogyan lehet legyőzni a testet az elme segítségével és hogy valójában minden, ami az elménkben megszületik, az a testünkben manifesztálódik. Ahogy az elme szabad szárnyalása boldoggá tud tenni, úgy az elme korlátai a testet is látványos korlátok közé tudják szorítani.
Sok olyan helyzet van az ember életében, amikor fontos döntést kell hoznia. Dönteni nem mindig könnyű. Legjobban talán az aggaszt minket ilyenkor, hogy vajon a jó döntést hozzuk-e meg. Szerintem nincs rossz döntés, mert mindig az a jó, ahogyan döntünk, különösen akkor, ha ilyenkor a szívünkre hallgatunk. Életem legjobb döntését hoztam akkor, amikor munkát váltottam, pontosabban, akkor, amikor hallgattam a belső hangomra, ami egészen a hivatásomig vezetett. A mai napig nem bántam még, hogy így tettem és most sem döntenék másképp. A történetet sosem mondtam még el így, ennyire részletesen és összeszedetten, mint ahogyan most tettem. Remélem, hogy a saját kis életem példa és segítség lehet azok számára, akik hasonló lépés előtt állnak. A legfontosabb, hinni magunkban. Hinni abban, hogy képesek vagyunk valóra váltani azt, amit megálmodtunk. Hinni abban, hogy a boldogság bennünk lakozik, csak olykor rejtve marad a kényszerű élethelyzetek szomorkás beletörődöttsége mögött. Ahogy a gyémánt sem fénylik, ha sárba süllyed, de ha kiemeljük onnan és engedjük átsütni rajta a napfényt, szikrázóan csillogva világít.
A döntés nekem sem volt annak idején könnyű, hosszú út vezetett idáig, és sokaknak tartozom köszönettel azért, hogy ma az Utamat járhatom. Nem lehetek elég hálás a szüleimnek, akik támogattak és mellettem álltak, a testvéremnek, aki büszkén viszi mindig a jóhíremet, a barátaimnak és a családomnak, akik hittek bennem, a tanítóimnak és az előttem járóknak, akiktől a tudást kaptam és a tanítványaimnak, akiktől nap, mint nap én is rengeteget tanulok.
Minden kezdet nehéz, a folytatás sem feltétlenül könnyű...de mindenképpen boldogabb. Nekem a jógával az élet szebb és teljesebb lett. Let's PLAY yoga! Játsszunk, örüljünk, szeressünk, éljünk, mert az élet a legizgalmasabb és legszebb társasjáték.
Szeretném még egy kicsit folytatni az ismeretterjesztő bejegyzéseim sorát. Ezúttal a testünknek egy másik fontos területéről, a csípőről, illetve a medencéről szeretnék néány hasznos tudnivalót megosztani Veletek.
A csípő a jóga gyakorlása során minden bizonnyal a leggyakrabban emlegetett és megmozgatott testrészünk. Nem véletlen, hiszen nemcsak fizikai szinten, de lelki síkon is komoly jelentőséggel bír. Ha a csípő aszimmetrikus vagy nem eléggé mobilis, komoly deformitások keletkezhetnek a gerincben vagy a lábakban, amik a szerveinkre is negatív hatással lehetnek, felborítva ezzel a test egyensúlyát. A medence környékén helyezkedik el a szexualitásért felelős energiaközpontunk is, ha párkapcsolatunkban vagy a nemiségünk megélésében elfojtások, problémák vannak, akkor az komolyan gátolhatja a kismedence szerveinek egészséges működését. Amikor hétköznapi értelemben a csípőről beszélünk, igazából a medencét értjük alatta, hisz a csípőcsontok, a csípőízület és a csípőhorpasz izom a medence részeit képezik. Ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mit is értünk csípőlazítás, csípőnyitás alatt, és miért kell ennek fontosságot tulajdonítanunk, értenünk kell egy kicsit a medence anatómiáját.
Amikor zsigerből elutasítunk valamit vagy zsigerből érezzük, hogy igazunk van, azt mindig valahonnannagyon mélyről és nagyon biztosan érezzük. Szinte az egész testünket átitatja ez az érzés, úgy érezzük, minden porcikánkkal, minden sejtünkkel egyetértünk abban, amit zsigerből mondunk vagy cselekszünk. A zsiger szó a belső szerveket jelenti, vagyis a zsigeri érzés valóban nagyon mélyen gyökerezik. Ennek a gyakran használt szófordulatnak az eredete valószínűleg a testünket behálózó idegek, vagyis az idegrendszer működésének hatásaiban és információszállításában keresendő. Az idegrendszer egy igen bonyolult hálózatot alkot a szervezetünkben. Minden szövethez, minden szervhez elér és szállít információkat. Az idegsejtek kapcsolatban állnak egymással, az irányított szövetekkel, az érzékszervek receptoraival és az agyban vagy a gerincvelőben elhelyezkedő irányító központokkal.
A napokban az Alföldön jártam, nagymamámat látogattam meg.Ebéd után kiültünk a kertbe az öreg diófa alá. Az alföldi nehéz melegnek még nyoma sem volt, kellemes, langyos tavaszi szellő muzsikált a levelek közt, de a nap már elég erősen sütött ahhoz, hogy jól esett a diófa árnyékába húzódni. A háttérben a tyúkok kotkodáltak, reméltük, hogy azt jelzik, újabb tojást találunk majd a fészekaljban. Az asztalon a pár órája kisült friss rétes illatozott, s mi az ízletes ebéd utáni tejeskávénkat szürcsölgetve beszélgettünk nagyival az élet nagy dolgairól. Ebbe a már-már giccsesen romantikus idillbe robbant be a nagyi másik unokája a legjobb barátnőjével. Így már négyre nőtt a gyorsan pörgő női nyelvek száma, és hamarosan mi másról is beszélgethettünk volna nagy átéléssel, mint a férfiakról és a szerelemről az alföldi falucska utolsó előtti tanyájának napsütötte kertjében.
