Tagadhatjuk, de mi mást keresnénk egész életünk során, ha nem a boldogságot. Hajt valami belső erő egy érzés után, aminek a körvonalait látjuk, az ízét sejtjük, de nem tudjuk biztosan, hogy valaha igazán megízleltük-e. Vagy valaha megadatik-e nekünk, hogy érezzük. Keressük…
Feleségben, férjben, barátban, barátnőben, házassági kötelékben, gyerekben, gyógyításban, szolgálatban, munkában, maratoni távban, pénzben, hatalomban, ételben, italban, autókban, ruhákban, ékszerben, csokiban…és a lista hosszasan, hosszasan sorolható. Annyian próbálták már megfogalmazni mi a boldogság. Hogy milyen érzés boldognak lenni. De nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk. Hogy igazán tudjuk. Hogy amikor úgy érezzük, a boldogság kék madara a mi szobánkban szállt le, akkor valóban ott ül-e, vagy csak egy illúzió, egy vágy képe rajzolódott ki elménk kesze-kusza rajztáblájára.
Amikor megkérdezik mitől vagy boldog, szinte mindig ott áll a válaszban egy tárgy. Boldogságunk tárgya. De ha a boldogságnak tárgya van, és ha az a tárgy egyszer csak nincs többé, akkor a boldogság egy nagyon illékony dologgá válik. Akkor a boldogságunk sosem tőlünk, hanem mindig a külvilágtól és külső körülményektől függ. És akkor nagyon-nagyon sebezhetővé válunk. Mert a boldogságot el tudják venni tőlünk és a veszteség fáj. És ettől a veszteségtől félünk. A félelem pedig a legnagyobb akadálya annak, hogy a mennyországba jussunk – mondta egyszer Teréz anya.
Azt is mondják, hogy a boldogság csak pillanatokban mérhető. Egy-egy boldog pillanat van csak és kész. Legyünk boldogok, ha már ennyi adatik. Köszönöm, de azt hiszem, hogy ennél többet érdemlünk. Mi akkor a titok? Nem tudom a választ, az Élet iskoláját még én is járom… Az irány talán az, hogy a boldogságot belül, a lelkünkben kell megteremteni és nem kívülről kell várni. Igen, tudom, könnyű ezt mondani... Talán az is, hogy a boldogság fogalmát saját magunknak kell megfogalmaznunk, hisz ami neked boldogság, az nem biztos, hogy nekem is az. Talán az is, hogy a boldogság nem valami olyan dolog, amit akarni kell és nem olyan, amit tulajdonolni lehet. A boldogság talán tényleg olyan, mint egy madár. Ide-oda röpköd, de ha birtokolni akarják és kalitkába zárják, nem dalol tovább. A boldogság nem tesz rabbá, mert a lélek olyankor pillekönnyű szárnyakon lebeg és eggyé válik a test, a lélek, a szellem és az egész világegyetem. A boldogság az EGY, a teljesség, a mindenség megtapasztalása, tánc az univerzum rezgésének dallamára. A boldogság szabadság, ahogy az igazi, feltétel nélküli szeretet is az.
Anthony de Mello szerint: „ A boldogság olyan, mint egy pillangó. Ha űzőbe veszed, elillan. De ha csendben leülsz, a válladra röppen.” Szép gondolat. Gyakoroljuk...
Szia Orsi,
VálaszTörlésPróbáltam gyakorolni a szép gondolatot, de irhatnékom lett tőle... :)
Így összeszedtem a gondolataim a boldogságról:
Azt gondolom a boldogság az az út, amely a vágyak céljaihoz vezet, nem legyürhetetlen akadályokon keresztül.
Nem hiszem, hogy a csendben ülés mint tevékenység boldoggá tehet, hacsak nem ez volt konkrétan a vágyad. :)
Azt gondolom még a boldogság csak a jelenben érhető el.
Nem értek egyet azzal, hogy a boldogság csak pillanatokra érhető el.
Azt gondolom mértéke és az intenzitása az örömérzetnek válltozhat, de akkor már az örömről beszélünk ami egyfajta jutalom a boldogság útján járva nem maga a boldogság.
A boldogság a tudat és a lélek egy állapota valamiféle alkotó folyamat közben.
Szerintem:
A boldogsághoz céllal, de legalább vággyal rendelkezni kell.
Úgy találtam a céltalan lét parttalan és többnyire boldogtalan.
Ami biztos a boldogságot CSINÁLNI kell :)
Köszönöm a figyelmed, ez kikivánkozott belőlem, a blogodat olvasva. :D
A vulkáni elköszönés ideillik:
Hosszú hasznos életet! :)
Tamás
U.i.: A saját hitem megtestesülése vagyok, mint szerintem bármelyikünk... ;)
Kedves Tamás!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, hogy megosztottad a gondolataidat. A boldogság keresésében épp az a szép, hogy számos út vezet felé. Én azt vallom, hogy az út maga a cél, és ha követem a gondolatmenetedet,akkor az út maga a boldogság.
Kívánom, hogy rajta járj:)
Szeretettel: Orsi
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés