Éhes Szellem

Évek kemény munkája. Elismerés, jó fizetés, cégautó, telefon, évi öt-hat külföldi utazás. Aztán egyszer csak az üresség. Legbelül. Mindenem megvan ahhoz, hogy jól érezzem magam, valami mégis hiányzik. Hatalmas robajjal zuhan alá a betontömb súlyú sóhaj a lelkemben…és visszhangzik napokon át a mérhetetlen ürességben. Kint süt a nap, én mégsem látom. Befelé figyelek, hallgatom a csöndet, várom, hogy az üres tér mögül meghalljam a halk hangot, ami csak lassan és csendesen bújik elő, ahogy tavasszal a hótakaró alól az első hóvirág. Egy eddig ismeretlen részem többre vágyik bennem. Táplálékra, fényre, új gondolatokra, új tudásra…éhes.

A tavasz ébredése

Most egy kicsit több idő telt el az utolsó bejegyzésem óta – okkal.
Ahhoz, hogy kifelé adni tudjunk és harmóniát, szépséget, szeretetet sugározhassunk, időről - időre vissza kell kicsit vonulni, befelé fordulni, elmenni, elcsendesedni. Én is így tettem. Elutaztam. Igaz nem egyedül és nem arra a zarándokútra, amit évek óta tervezek, de a sors úgy alakította, hogy mégis amolyan belső zarándoklattá vált ez a kirándulás.

Miért ódzkodnak a férfiak a jógától?

Erről beszélgettünk a napokban a barátaimmal, majd kaptam egy nagyon érdekes gondolatmenetet férfi szemszögből. Régóta motoszkál bennem ez a kérdés, és fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, ezért kedves ismerősöm engedélyével megosztom itt a gondolatait, majd az enyémeket is erről a kérdésről :)

"Miért ódzkodnak a férfiak a jógától?

Elsősorban mert olyan nőies dolognak tűnik. Első blikkre. Olyan kecses, puha, hajlékony, lassú mozgás, amely jelzők oly távol állnak a társadalom által megalkotott és belénk nevelt kemény, maszkulin idilltől, hogy már a gondolata is ijesztő. Mit fognak szólni a barátok, ismerősök, szomszédok, no meg az egész város? Másrészt, ott van a szellemisége, amellyel kezdeni kellene valamit, de hát azt se tudjuk honnan induljunk neki. Legyinthetnénk, hogy bonyolult dolog ez nekünk, inkább hagyjuk. Vagy mégsem?

Boldog vagy?

Tagadhatjuk, de mi mást keresnénk egész életünk során, ha nem a boldogságot. Hajt valami belső erő egy érzés után, aminek a körvonalait látjuk, az ízét sejtjük, de nem tudjuk biztosan, hogy valaha igazán megízleltük-e. Vagy valaha megadatik-e nekünk, hogy érezzük. Keressük…

Feleségben, férjben, barátban, barátnőben, házassági kötelékben, gyerekben, gyógyításban, szolgálatban, munkában, maratoni távban, pénzben, hatalomban, ételben, italban, autókban, ruhákban, ékszerben, csokiban…és a lista hosszasan, hosszasan sorolható. Annyian próbálták már megfogalmazni mi a boldogság. Hogy milyen érzés boldognak lenni. De nem vagyok benne biztos, hogy tudjuk. Hogy igazán tudjuk. Hogy amikor úgy érezzük, a boldogság kék madara a mi szobánkban szállt le, akkor valóban ott ül-e, vagy csak egy illúzió, egy vágy képe rajzolódott ki elménk kesze-kusza rajztáblájára.

Amikor megkérdezik mitől vagy boldog, szinte mindig ott áll a válaszban egy tárgy. Boldogságunk tárgya. De ha a boldogságnak tárgya van, és ha az a tárgy egyszer csak nincs többé, akkor a boldogság egy nagyon illékony dologgá válik. Akkor a boldogságunk sosem tőlünk, hanem mindig a külvilágtól és külső körülményektől függ.  És akkor nagyon-nagyon sebezhetővé válunk. Mert a boldogságot el tudják venni tőlünk és a veszteség fáj. És ettől a veszteségtől félünk. A félelem pedig a legnagyobb akadálya annak, hogy a mennyországba jussunk – mondta egyszer Teréz anya.

A Békés Harcos útja

"A világ egy iskola...- és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke..." (Dan Millman)

Ott leszel?

Guillaume Musso Ott leszel? című könyvéből kaptam nemrég egy idézetet:

„Ha többféle út kínálkozik számodra és nem tudod, melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre, hanem ülj le és várj. Várj, még és még. Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved. S mikor beszélni kezd hozzád, állj fel és menj, amerre visz.”

December 21-én különleges égi események zártak le és indítottak el egy új korszakot. A téli napforduló a Fény születését jelzi, amikor újra hosszabbodnak a nappalok, majd néhány nap múlva Karácsony misztériuma a mi lelkünkbe is elhozta a Fényt. Ezen az estén Újhold is volt az Égen, az Újhold is új események hozója, majd tíz nappal később átléptünk az Új Évbe is. A csillagok égi útját vizsgáló és elemző szakemberek mind megegyeznek abban, hogy új korszakra ébredt az emberiség. A Fény, a Felemelkedés, Megerősödés a hitünkben és anyagi dolgainkban és az EGYség felé való törekvés jöhet el az életünkbe, ha tudatosan éljük. Sokat emlegetjük ezt a fogalmat jóga órákon is- éljünk tudatosan, gyakoroljunk tudatosan - de mit is jelent ez a tudatosság valójában?

A Nyest, a Kalapos Vargánya és az erdei Út története – 3. rész

“...A fuvallat tejfehér ködöt vont az erdõ és az egész környék köré, betakarta a növényeket, az ágaskodó fákat, elrejtette az erdei utakat. Az állatok napokig semmit nem láttak, tapogatózva keresték használati tárgyaikat és hangosan kiáltozva tartották egymással a kapcsolatot. Furcsa érzés volt ez, mintha mindnyájan elvesztették volna a látásukat. Nem is igen csináltak semmit, bezárkóztak a házaikba és csendben üldögéltek, tettek-vettek, halkan beszélgettek egymással.

Néhány nap múlva felszállt a köd, és szikrázó napsütés aranyozta be a fák koronáit. A fuvallat, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tova szállt, magával húzva a ködöt és még valamit. A tündért. Csakhogy ezt akkor még senki nem vette észre. Az erdõ közelében régóta nem jártak, így aztán nem is tûnt fel senkinek, hogy a tündér már nem énekel.”