2011. május 3., kedd

Az öt szeretetnyelv


A napokban az Alföldön jártam, nagymamámat látogattam meg.  Ebéd után kiültünk a kertbe az öreg diófa alá. Az alföldi nehéz melegnek még nyoma sem volt, kellemes, langyos tavaszi szellő muzsikált a levelek közt, de a nap már elég erősen sütött ahhoz, hogy jól esett a diófa árnyékába húzódni. A háttérben a tyúkok kotkodáltak, reméltük, hogy azt jelzik, újabb tojást találunk majd a fészekaljban. Az asztalon a pár órája kisült friss rétes illatozott, s mi az ízletes ebéd utáni tejeskávénkat szürcsölgetve beszélgettünk nagyival az élet nagy dolgairól. Ebbe a már-már giccsesen romantikus idillbe robbant be a nagyi másik unokája a legjobb barátnőjével. Így már négyre nőtt a gyorsan pörgő női nyelvek száma, és hamarosan mi másról is beszélgethettünk volna nagy átéléssel, mint a férfiakról és a szerelemről az alföldi falucska utolsó előtti tanyájának napsütötte kertjében.