2011. június 20., hétfő

Az idegrendszer pihentetése - stresszoldás jógával




Amikor zsigerből elutasítunk valamit vagy zsigerből érezzük, hogy igazunk van, azt mindig valahonnan  nagyon mélyről és nagyon biztosan érezzük. Szinte az egész testünket átitatja ez az érzés, úgy érezzük, minden porcikánkkal, minden sejtünkkel egyetértünk abban, amit zsigerből mondunk vagy cselekszünk. A zsiger szó a belső szerveket jelenti, vagyis a zsigeri érzés valóban nagyon mélyen gyökerezik. Ennek a gyakran használt szófordulatnak az eredete valószínűleg a testünket behálózó idegek, vagyis az idegrendszer működésének hatásaiban és információszállításában keresendő. Az idegrendszer egy igen bonyolult hálózatot alkot a szervezetünkben. Minden szövethez, minden szervhez elér és szállít információkat. Az idegsejtek kapcsolatban állnak egymással, az irányított szövetekkel, az érzékszervek receptoraival és az agyban vagy a gerincvelőben elhelyezkedő irányító központokkal.
Nagyon érdekes például a csakrák és az idegrendszer kapcsolata. Sokan megkérdőjelezik a csakrák létezését és gondolják valami jógikus halandzsának, pedig nem másról van szó, mint a gerinc mentén elhelyezkedő idegi csomópontokról, dúcokról, amik azokon a területeken helyezkednek el, ahol a csakrákat szokás jelölni. Az egyes csakrák  energetizálásával azoknak a szerveinknek a működését serkentjük és segítjük, melyeket az adott helyen elhelyezkedő idegdúcokból vagy központokból kiinduló idegek hálóznak be. A csakrák létezése tehát anatómiailag is alátámasztható.
Az idegrendszer működését tekintve két részre osztható: a szomatikus (a tudatosuló, többnyire a külvilág ingereit felfogó, illetve arra válaszoló idegrendszeri rész), valamint a vegetatív (többnyire nem tudatosuló, akaratlagosan nem befolyásolható szervek működését irányító) idegrendszeri részre. Megjegyzendő, hogy a jóga gyakorlásával bizonyos akaratlagosan nem befolyásolható területek tudatosan mégis irányíthatóvá válhatnak. Az óidők jógiai ugyanis megfigyelték, hogy lelki, azaz idegrendszeri állapotuk változása befolyásolja a légzésüket – azaz feszült helyzetben szaporává és felületessé válik, nyugalmi helyzetben lassúvá és méllyé. Arra gondoltak, hogy ha a lelkiállapotuk így hat a légzésükre, akkor miért nem működhetne ez visszafelé is. Így alakultak ki a légzőgyakorlatok, melyek által befolyásolhatóvá vált a légzés és általa az idegrendszer állapota, amit akkoriban még leginkább a kedélyállapot változásában érzékeltek. Az óidők jógiai nem tudták még, hogy mi az a stressz vagy a vegetatív idegrendszer, nem voltak még ilyen fogalmaik, ők a testük legapróbb rezdüléseit tanulták meg megfigyelni és így, tapasztalati úton alakították ki a ma ismert jóga ászanákat és légzőgyakorlatokat. A mi figyelmünk ma már olyannyira a külvilágra és a külvilágból érkező napi többezer ingerre összpontosul, hogy nehezen érzékeljük testünk jelzéseit, különösen a zsigeri, azaz a szervi jelzéseket.


Napjainkban azért van különös jelentősége a vegetatív idegrendszer befolyásolhatóságának, mert szervezetünket soha nem érte annyi stressz, mint amennyivel testünknek és lelkünknek ma szembesülnie és megkűzdenie kell. A vegetatív idegrendszert működését tekintve két részre osztjuk: szimpatikus és paraszimpatikus részre. A szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása a szervezetet erőteljesebb munkavégzésre serkenti, de ehhez a szervezet felhalmozott energiáit használja fel. Vészhelyzetben a menekülési és védekezési reflexet váltja ki. Hatására fokozódik a szívműködés, nő a légzésszám, felületessé válik a légzés, emelkedik a vércukor szint és a vérnyomás, kitágul a pupilla, megfeszülnek az izmok, a szervek működése lelassul, mert a szervezet az energiáit a menekülésre vagy a védekezésre, azaz az izmok mozgatására és erejére irányítja. A paraszimpatikus idegrendszeri aktivitás esetén a szervezet az energiaforrásokkal gazdálkodik, helyre állítja azokat – energiát raktároz – a kapcsolódó zsigeri működések fokozásával. Hatására az emésztőrendszer működése fokozódik, a vérnyomás csökken, lassul és mélyül a légzés, lassul a pulzusszám és ellazulnak az izmok. Ez a szervezet regenerálódó, pihenő állapota. Az idegrendszer – mint ahogy testünkben minden – az egyensúlyra törekszik. A szimpatikus és a paraszimpatikus tónus váltakozása esetén alakul ki egyensúly, ezért az egyik tónus túl hosszan fennálló állapota esetén, az idegrendszer megpróbál a másik irányba tolódni. Megfigyelhető például, hogy egy stresszes, a végsőkig feszült helyzetet megoldva vagy egy nagy veszekedés után az ember akaratlanul sóhajt egy nagyot. Ez a sóhaj, ami tulajdonképpen egy elnyújtott kilégzés, a tartósan szimpatikus tónusba tolódott idegrendszert szeretné paraszimpatikus tónusba hozni. A szervezet ilyen és ehhez hasonló automatikus megnyilvánulásainak megfigyelései vezették el az óidők jógiait ahhoz a tudáshoz, amivel ma már képesek vagyunk tudatosan támogatni vegetatív idegrendszerünket és ezzel a túlságosan eltolódott, például tartósan szimpatikus tónusban azaz stressz hatása alatt álló idegrendszerünkön segíteni és azt egyensúlyba hozni. Aminek segítségével nemcsak a stressz okozta fáradtságot és a rossz, fásult lelkiállapotot tudjuk javítani, de ami ennél is fontosabb, ilyenformán szerveink működését is előnyösen tudjuk befolyásolni, segíteni, serkenteni és megelőzni - adott esetben gyógyítani -  a stressz okozta emésztőszervi valamint szív-és érrendszeri megbetegedéseket.


Az óidők jógiainak megfigyeléseihez hasonlóan, gyakorlással, jógázással, rendszeres befelé figyeléssel a mai kor embere is képessé válhat arra, hogy teste rezdüléseit, idegrendszerének állapotát képes legyen legalább annyira könnyen felismerni, mint azt, hogy egy ételnek milyen illata van.

Szombat reggel került az M1 Mozdulj! című műsorának adásába az az interjú, aminek fókuszában a stresszoldás állt. Néhány nagyon egyszerű, bárki számára könnyen elvégezhető jóga pozíciót mutattunk be, szeretném ezeket itt is megosztani veletek. Ha a gyakorlatokkal vagy az idegrendszerrel kapcsolatban kérdésetek van, nagyon szívesen válaszolok rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése