2011. május 3., kedd

Az öt szeretetnyelv


A napokban az Alföldön jártam, nagymamámat látogattam meg.  Ebéd után kiültünk a kertbe az öreg diófa alá. Az alföldi nehéz melegnek még nyoma sem volt, kellemes, langyos tavaszi szellő muzsikált a levelek közt, de a nap már elég erősen sütött ahhoz, hogy jól esett a diófa árnyékába húzódni. A háttérben a tyúkok kotkodáltak, reméltük, hogy azt jelzik, újabb tojást találunk majd a fészekaljban. Az asztalon a pár órája kisült friss rétes illatozott, s mi az ízletes ebéd utáni tejeskávénkat szürcsölgetve beszélgettünk nagyival az élet nagy dolgairól. Ebbe a már-már giccsesen romantikus idillbe robbant be a nagyi másik unokája a legjobb barátnőjével. Így már négyre nőtt a gyorsan pörgő női nyelvek száma, és hamarosan mi másról is beszélgethettünk volna nagy átéléssel, mint a férfiakról és a szerelemről az alföldi falucska utolsó előtti tanyájának napsütötte kertjében.

Jeg elsker dig….Hát nem érted mit mondok? Persze, hogy nem, hisz ha nem tudsz dánul, nem is értheted. Pedig azt mondtam: szeretlek. Így vagyunk gyakran a szeretet kifejezésével is; ha nem egy szeretetnyelvet beszélünk, előfordulhat, hogy nem értjük a másikat. A nagyi kertjében Emőtől hallottam másodszor az öt szeretetnyelvről. Először az unokanővérem írt róla, akkor még nem jutott el igazán a tudatomig, de aznap ott az alföldi kis kertben, ahogy mi négyen lyányok erről kezdtünk beszéletni, izgatni kezdte a fantáziámat ez a még második hallásra is különösen csengő fogalom.
Gary Chapman – amerikai házassági tanácsadó – fogalmazta meg azt a tézist, miszerint a szeretetközlés többféle csatornán át történhet, de mindenki csak azt az adást képes fogni, amelyre neveltetése közben, közvetlen környezete és személyes hajlamai hatására ráhangolódott.  Azaz, jó ha megfigyeljük és tudjuk, hogy kedvesünk, gyerekünk melyik szeretetnyelvet beszéli és érti, ha azt szeretnénk, hogy kapcsolatainkban a szeretet kölcsönösen áramoljon – hiánytalanul és féleérthetetlenül adódjon és vevődjön. „Ha eredményesen akarjuk közölni szeretetünket, meg kell tanulnunk azt a szeretetnyelvet, amelyet a társunk megért.” – mondja Chapman.
Chapman öt szeretetnyelvet határozott meg: Elismerő szavak, Minőségi idő, Ajándékozás, Szívességek és Testi érintés. Nézzük sorban, melyik mit jelent.
1.       Elismerő szavak – az elismerő, bátorító, kedves szavakkal azt fejezzük ki, hogy törődünk a másikkal, hiszünk benne és a képességeiben. Jellemzően azok az emberek beszélik és értik ezt a szeretetnyelvet, akiknek kevés az önbecsülésük, akik gyermekkorukban sok dícsérő szót kaptak és ezt a mintát hozták magukkal, vagy épp ellenkezőleg, nem kaptak elég bíztatást és dícséretet és ezért tetteikről visszajelzést várnak.
2.       Minőségi idő – azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk a másiknak. A minőségi idő lényege az együttlét, de nem úgy, hogy közben telefonálunk vagy olvasunk, hanem úgy, hogy közben figyelmünket teljesen a másik felé fordítjuk. Gyakran emlegetjük ezt a szeretetnyelvet a gyerekekkel kapcsolatban, amikor együtt vagyunk velük. Kevésbé fontos az idő hosszúsága, sokkal fontosabb az együtt töltött idő minősége, azaz, hogy figyelmünket valóban teljesen a másikra fordítottuk-e. Ha kedvesünk vagy a gyermekünk életében valami nagyon fontos, jelentőségteljes, esetleg szomorú esemény történik, jelenlétünk jelenti számára azt, hogy szeretjük, törődünk vele és fontos nekünk.
3.       Ajándékozás – az ajándék kézzel fogható jele annak, hogy a másik ránk gondolt. Nem az számít, hogy mennyibe kerül. Azért olyan becses számunkra, mert a szeretetet jelképezi. Ha a másik szeretetnyelve az ajándékozás, akkor szeretetünket úgy tudjuk legjobban kifejezni számára, ha gyakran meglepjük kis ajándékokkal. Ezek természetesen nem kell, hogy drága dolgok legyenek, hisz nem a dolgok értéke, hanem maga a gesztus fejezi ki szeretetünket. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk, önmagunk. Nehéz pillanatokban például a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, a jelenlétünk.
4.       Szívességek – amikor Jézus megmosta tanítványai lábát, ezzel a szolgáló cselekedettel egyszerű, de mély értelmű példát adott a szeretet gyakorlására. A másik kedvenc ételének elkészítése, a reggeli tea vagy kávé ágyba vitele, mosogatás, vasalás, az autó kitakarítása, bevásárlás, csekkek befizetése, ruhák elhozatala a tisztítóból, és hosszan sorolható még mi mindent tehetünk, amivel kifejezhetjük szeretetünket a másik iránt, ha a mi szeretnyelvünk a „szívesség”. Aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, ritkábban dicsér szavakkal, szeretetét, gondoskodását inkább tettekkel fejezi ki.
5.       Testi érintés – talán az egyik legegyértelműbb kifejezése a szeretetnek az ölelés, a csók vagy egy símogatás. Hogy ez gyermekkorban mennyire fontos, azt számos kutatás igazolja. Azoknak a csecsemőknek, akiket gyakran megérintenek, ölbe vesznek és megölelnek, az érzelmi élete sokkal egészségesebben fejlődik, mint akiknek ebben kevésbé van részük. Ha valakinek az érintés a szeretetnyelve, akkor ő abból fogja érezni a szeretetünket, ha gyakran megöleljük, megsimogatjuk. Párkapcsolatban a szexuális együttlétnek is lehet különös jelentősége (okozhat súlyos problémát is), ha az egyik fél számára ez jelenti elsődlegesen a szeret megnyilvánulását.
Chapman azt mondja, ha azt szeretnénk, hogy a másikhoz eljusson a szeretetünk, akkor tanuljunk meg az ő szeretetnyelvén „beszélni”. Részben értek egyet vele. Ehhez ugyanis erős empatikus érzékre van szükség, amivel nem feltétlenül rendelkezik mindenki. Sokkal fontasabbnak tartom, hogy legyünk tisztában azzal, neveltetésünk, a felnőtté válásunk útján ért külső hatások és az alapvető személyiségi jegyeink meghatározzák, hogyan tudjuk legkönnyebben kifejezni szeretetünket és ez bizony mindannyiunknál másképp működik. Az öt szeretetnyelv úgy gondolom elég jól lefedi és kézzelfoghatóvá teszi azokat az alapvető kifejezési módokat, ahogyan a másik iránti szeretetünket kimutatjuk. Gyakran hallani arról, hogy egy kapcsolatban eltöltött huzamosabb idő után, általában közvetlenül azután, hogy elmúlik a szerelem, elkezdünk a másik megváltoztatásán munkálkodni. Ettől persze egyik fél sem érzi jólmagát, hisz ha ebben eredményesek vagyunk, lassan elveszítjük azt az embert, akibe annak idején beleszerettünk. Nem feltétlenül az a jó út, ha önmagunk megerőszakolásával a másik szeretetnyelvén kezdünk beszélni, hisz az nem a sajátunk, és ezt elvárni a másiktól sem biztos, hogy eredményes megoldás. Persze ha ezt jó szívvel meg tudjuk tenni szeretteinkért, véletlenül sem szeretnék senkit lebeszélni róla. De mielőtt megtanulnánk beszélni egy másik nyelvet, úgy érzem, fontosabb, hogy megtanuljuk ezt a nyelvet olvasni. Értsük meg, hogy a másik melyik nyelvet beszéli és fogadjuk el a szeretetét az ő nyelvén. Ha ez oda-vissza működik, akkor anélkül, hogy erőltetve, olyan módon akarnánk tudtára adni gondoskodásunkat, figyelmünket, szeretetünket, ami számunkra nem természetes, érezni és tudni fogjuk, hogy a másik szeret, hisz értjük az ő nyelvét.
Ha kapcsolatunk hajnalán azért szerettük meg a társunkat, mert sokat segített, vacsorát főzött nekünk és ágyba hozta a reggelit, akkor ne várjuk el tőle, hogy inkább dícsérgessen vagy több időt töltsön velünk vagy ajándékokat vegyen, mert míg az előbbiek a szíve mélyéről jönnek, utóbbiak valószínűleg kevésbé lesznek őszínte, mély szeretettel átitatott szavai a szívnek. Természetesen az ember a szeretetét általában többféleképpen is kifejezi, nemcsak egy szeretetnyelvet használ, de jellemzően van egy, ami dominál, ami az elsődleges szeretetnyelve.
Közben a nap lassan a horizont felé haladt, a tyúkok elcsendesedtek, elfogyott a tányérról a rétes, ideje volt hazaindulnom. Eszembe jutott, hogy milyen kedves és hasznos szokás  volt, amikor régen a lányok, asszonyok - idősek és fiatalok - rendszeresen összegyűltek a faluban és kézimunkázás vagy kukoricamorzsolás közben (a falusi pletykák mellett persze) megosztották egymással tapasztalataikat és ellátták egymást bölcs útravalókkal. A nagyi alföldi kiskertjéből én ezen a szép tavaszi napon az öt szeretnyelvet kaptam útravalóul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése