Most egy kicsit több idő telt el az utolsó bejegyzésem óta – okkal.
Ahhoz, hogy kifelé adni tudjunk és harmóniát, szépséget, szeretetet sugározhassunk, időről - időre vissza kell kicsit vonulni, befelé fordulni, elmenni, elcsendesedni. Én is így tettem. Elutaztam. Igaz nem egyedül és nem arra a zarándokútra, amit évek óta tervezek, de a sors úgy alakította, hogy mégis amolyan belső zarándoklattá vált ez a kirándulás.
Noha mesés tájakon jártam, napsütötte tengerparton és virágos földeken, a gondolataim, a szemlélődésem valahogy mégis befelé irányult. Az érzékszerveim észlelték a külső világot, a bőröm élvezte a simogató napfényt, a szemem örömmel itta a színes virágokkal tarkított buja zöld természet látványát, a fülem élvezettel hallgatta az egzotikus állatok hangjait, mégis a figyelmem valahol egészen mélyen belül járt, a külvilágot befogadó érzékelésem nem hatolt tovább a külső burkokon. Aki tudja hol jártam, most biztosan bolondnak néz…, de aki ismeri a „meditation in motion” , azaz a mozgás közbeni meditáció fogalmát – amit a jóga órákon is hol tudatosan, hol intuitíven gyakorolunk – az tudja, hogy miről beszélek.
Ahhoz, hogy kifelé adni tudjunk és harmóniát, szépséget, szeretetet sugározhassunk, időről - időre vissza kell kicsit vonulni, befelé fordulni, elmenni, elcsendesedni. Én is így tettem. Elutaztam. Igaz nem egyedül és nem arra a zarándokútra, amit évek óta tervezek, de a sors úgy alakította, hogy mégis amolyan belső zarándoklattá vált ez a kirándulás.
Noha mesés tájakon jártam, napsütötte tengerparton és virágos földeken, a gondolataim, a szemlélődésem valahogy mégis befelé irányult. Az érzékszerveim észlelték a külső világot, a bőröm élvezte a simogató napfényt, a szemem örömmel itta a színes virágokkal tarkított buja zöld természet látványát, a fülem élvezettel hallgatta az egzotikus állatok hangjait, mégis a figyelmem valahol egészen mélyen belül járt, a külvilágot befogadó érzékelésem nem hatolt tovább a külső burkokon. Aki tudja hol jártam, most biztosan bolondnak néz…, de aki ismeri a „meditation in motion” , azaz a mozgás közbeni meditáció fogalmát – amit a jóga órákon is hol tudatosan, hol intuitíven gyakorolunk – az tudja, hogy miről beszélek.
Le kell menni a mélybe ahhoz, hogy felfelé szárnyalhassunk. Hátra kell lépni ahhoz, hogy előre indulhassunk és be kell húzodnunk lényünk legbelsőbb világába, ahhoz, hogy abból erőt, inspirációt és tüzet merítve újra tudjunk kifelé napfényt sugározni. Tegnap, a tavaszi napforduló végérvényesen lezárt egy időszakot és elhozta a Fényt, a napsütést, a meleget. Érezzük a zsongást az ereinkben, érezzük, hogy valami ébredezik belül, hogy több kedvünk van dolgozni, hogy vágyunk a szabadba, elkezdünk tervezgetni, programokat szervezni, éledünk mi is, akárcsak a természet! Vége a téli álomnak, az elcsendesedő, befeléforduló időszaknak. Le kell porolni magunkról az elmúlt hónapok melankóliáját, a lerakódott, nehéz terheket, amiket így vagy úgy magunkra aggattunk. A sötétséget felváltja a Fény időszaka, a napsugár besüt a szobába, végig simítja a képeket a falon, megcsillan a kilincsen és szívárványt szór a falra, ahogy megtörik az ablak előtt függő kristályon. A lelkünk élvezettel fürdik ebben a langyos meleget hozó fényben, és talán ilyenkor lehet könnyen a hétköznapi pillanatokban is megtapasztalni az EGYség élményét, az eggyéválás érzését, amit a meditáció közben érzünk. Meditation in motion… eggyé válni a természet ébredezésével, a napfénnyel, a világ rezgésével. Átadni magunkat a változásnak. Ahogy a természet az örök változás körforgásával jelenti az állandót, tudjuk, a mi életünkben is a változás talán az egyetlen örök és állandó. És az egyik legnehezebb feladat megadni magunkat a változásnak, elfogadni azt, ami jön. Ami az utunkba kerül…az az Út.
A feladat mégsem pusztán elfogadni a váratlant és megérteni a változást, hanem mindeközben fényt sugározni, szeretetet adni, segítő kezet nyújtani. A tavasz újrakezdés, ébredés, kinyílás. Ideje hát kilépni a Fényre! :)
Napfényes, boldog tavaszi ébredést kívánok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése