Évek kemény munkája. Elismerés, jó fizetés, cégautó, telefon, évi öt-hat külföldi utazás. Aztán egyszer csak az üresség. Legbelül. Mindenem megvan ahhoz, hogy jól érezzem magam, valami mégis hiányzik. Hatalmas robajjal zuhan alá a betontömb súlyú sóhaj a lelkemben…és visszhangzik napokon át a mérhetetlen ürességben. Kint süt a nap, én mégsem látom. Befelé figyelek, hallgatom a csöndet, várom, hogy az üres tér mögül meghalljam a halk hangot, ami csak lassan és csendesen bújik elő, ahogy tavasszal a hótakaró alól az első hóvirág. Egy eddig ismeretlen részem többre vágyik bennem. Táplálékra, fényre, új gondolatokra, új tudásra…éhes.
Jónéhány évvel ezelőtt, amikor ezek az érzések uralkodtak el rajtam, még nem tudtam, hogy annak, ami történik velem, neve van. A buddhizmusban ezt a csillapíthatatlan vágyat úgy hívják: Éhes Szellem. Körülvesz a materiális bőség, a hírnév az elismerés, mindenünk megvan. Elégedetten és élvezettel élhetnénk az életünket, és mégis üresség támad a lelkünkben. Kezdetben magunk sem értjük mi történik. Miért vagyunk mégis boldogtalanok? Aztán szép lassan rájövünk, hogy az anyagi táplálék már kevés, lényünk egy talán eddig kevésbé ismert része is táplálékra vágyik: szellemi táplálékra. És egyszerre kinyílik a lét egy más dimenziója. Egyszerre fény gyúl és látjuk az eddig láthatatlant, érezzük a tapinthatalant, valami mágnesszerű erő húz új, váratlan, ismeretlen felismerések, új tudás felé. A szellemünk tanulni, tapasztalni vágyik. Keresni kezdi a választ a honnan jöttem, ki vagyok és merre tartok kérdésekre.
Rengeteg dolgot értünk a világból, önmagunkat viszont alig értjük. Miért élünk? Miért dolgozunk? Pénzért? Autóért? Hírnévért? Utazásért? Hogy eltartsuk a családunkat? A gyerekeinkért? Mi a célunk? Hova szeretnénk eljutni? És ki vagyok én ezen az úton és mivé szeretnék válni? Ha nem tudjuk, hogy valójában kik vagyunk, hogyan tudnánk boldogan élni? Hatalmas irodalma van ma már ennek a témának, talán nem véletlen, hogy egyre gyakrabban beszélünk róla. De hiába olvassuk is el akár az összeset, hiába hallgatunk bölcs tanítókat a lét értelméről beszélni…a valódi válaszokat csak mi magunk adhatjuk meg. Mi a boldog élet titka? A válaszok bennünk vannak, csak el kell csendesedni, befelé figyelni, meditálni és engedni, hogy előbújjanak, mint tavasszal az olvadó hótakaró alól a hóvirág…
...és mindezeket a kérdéseket úgy tegyük fel magunknak, hogy nem tudhatjuk mit hoz a holnap...egy váratlan jó hírt, vagy rosszat valakivel, vagy épp önmagunkkal kapcsolatban. Egy életünk van és az lehet, hogy már csak néhány óráig tart, de lehet, hogy még 50 évig...a lényeg, hogy élvezzük minden percét, ameddig csak lehet...
VálaszTörlés