Azt általános ismereteinkből jól tudjuk, hogy valamiféle böjti időszak már évezredek óta része az emberiség életének. Például a Ramadan vagy a Húsvétot megelőző negyven napos böjt bár vallási eredetű, bizonyára nem ok nélkül lett része az adott vallásnak és vált népek, népcsoportok, emberek millióinak szokásává.
Egy kedves kardiológus orvos barátommal véget nem érő vitáink vannak e témában. Fiatal kora ellenére az orvos társadalom egyik kiemelkedő alakjának tartom, nemcsak elhivatottsága, hanem hihetetlenül alapos tudása miatt. Ő, bár fiatal orvos, képviseli azt a ma már sajnos ritkán tapasztalható gyógyítást, amit utoljára a nagypapámtól láttam, aki szakmájának nem csak egy területéhez értett, és aki nem csak az ember testével, hanem a lelkével is törődött. Na, ennyit orvos ismerősöm tömjénezéséről, most következik a kényes rész. Többszöri nekifutás után sem tudunk közös nevezőre jutni abban, hogy szükség van-e a test méregtelenítésére. Hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, talán kezdjük az eszmefuttatást mindjárt magával a méregtelenítés szóval. Orvos barátom számára vörös posztó a ma oly sokat emlegetett és kicsit már divatossá is vált fogalmakat megemlíteni, mint a méregtelenítés, lúgosítás, elsavasodás. Szerinte testünk olyan tökéletes műszer, ami úgy lett megalkotva, hogy képes önmagát méregteleníteni. A lúgosítást szükségtelennek tartja, mert a megfelelő emésztéshez igenis szükség van a savasságra, másképp a gyomor nem tudná ellátni a feladatát. Jó, ezekben a kijelentésekben végül egyetértettünk. Mik akkor mégis a mérgek, vannak-e valóban a testünkben és ki kell-e őket űzni különböző sokszor megerőltető rituálékkal és rossz ízű löttyökkel…? Egyszóval, kell-e méregteleníteni?
Abban, azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a technika hihetetlen sebességű fejlődése és az emberi telhetetlenségből fakadó materiális gyűjtögetés és profitorientáltság eredményeképpen rengeteg olyan szintetikus és mesterséges anyag került a termőföldbe, a levegőbe, az ételeinkbe, az italainkba, a ruháinkba, vagyis életterünk teljes spektrumába, amikkel a szervezetünknek erején felül, a természetes léttől már elszakadtan kell megbirkóznia. Sokat olvashatunk az ételeinkbe került adalékanyagokról, mesterséges ízfokozókról, színezékekről, tartósítószerekről, a bőrünkön keresztül felszívódó kozmetikumokban lévő kőolajszármazékokról és szintetikus anyagokról, amik nehezen kiüríthető és hasznos tápanyagot egyáltalán nem tartalmazó kémiai anyagokkal, nehézfémekkel terhelik a testünket. Ehhez jönnek az olyan konyhai eljárások, mint a mikrosütő és az agyon finomított, mesterségesen állományjavított, agyon főzött – sütött ételek, amikből a testünk megint csak nem tud megfelelő mennyiségben tápanyagokat hasznosítani. Egy idő után, ha túl sok a kemikália, a nehézfém, a feldolgozhatatlan vegyület, viszont kevés a tápanyag, a vitamin az ásványi anyag, a tiszta víz és az enzim a testünkben, amik szerveink egészséges működéséhez elengedhetetlenül szükségesek, vitathatatlanul felborul az egyensúly.
Nagyon sok ételről megoszlanak a vélemények, hogy vajon egészséges-e a fogyasztásuk, vagy nem. Margarin kontra vaj, növényi kontra állati eredetű zsírok illetve fehérjék, na és a sokat vitatott tehén tej. Aztán a „mit mivel együnk és ne együnk” kérdéskör, aminek végeláthatatlan variációi, elfeledett ősi vagy épp felkapott, divatos irányzatairól olvashatunk, hallhatunk. Épp tegnap hallottam Antal Vali előadásán, hogy a zsíros kenyérrel (nem fehér kenyérrel) semmi baj nincs, ha jó sok hagymával esszük, mivel a hagyma segíti a zsír megfelelő lebontását. Persze, ezt sem érdemes túlzásba vinni. Nem vagyok kémikus vagy fizikus, de az elmúlt évek tapasztalataiból már tudom, hogy igenis felszabadulhatnak a belekben a sejtekre, szövetekre káros anyagok, amik bizonyos ételek együttes elfogyasztása során keletkeznek. Azt is megtapasztaltam, hogy milyen pozitív élettani hatása van annak, ha huzamosabb ideig csak élő, rostban gazdag ételeket eszem és hogyan érzem magam akkor, amikor túl sokat eszem egyik vagy másik típusú táplálékból, pl. húsból vagy tejtermékből. Én abban is biztos vagyok, és itt újra Antal Valit kell említsem, aki az egyik legismertebb éllovasa a tiszta, kemikália mentes életmódnak, hogy a mai civilizált, urbanista életmód nagyon sok káros anyaggal terheli a szervezetünket és nehezíti meg a kiválasztó szerveink, a máj és a vese tisztító munkáját. Mert hiába is lettünk mi tökéletesen megalkotva, ha megnehezítjük, sőt sokszor lehetetlenné tesszük szervezetünk számára az öntisztító folyamatok hibátlan működését.
Visszatérve az eredeti kérdésre, kell-e méregteleníteni, a választ nem akarom megadni. Mindenki gondolja végig saját életmódját, táplálkozási szokásait, de legfőképp azt, meg szokta-e figyelni, hogyan érzi magát a teste, milyen a közérzete, a vizelete, a széklete egy-egy étkezés után. Milyen gyakran betegeskedik, vannak-e állandó egészségügyi problémái. Mert bárminek is nevezhetjük a testünk tehermentesítését és tisztítását, a legfontosabb, ahol kezdenünk kell, az a tudatos élet. Mert képtelenség megmondani, hogy az időről-időre megjelenő és ideig-óráig felkapott táplálkozási irányzatok és diéták közül kinek mi jó és mi nem. Ahogy egyikünknek jól áll a piros szín, másikunknak nem, az étkezés is hasonló dolog; egyikünk szervezete ezt kedveli, a másikunké meg valami mást. Ha odafigyelünk magunkra, egyre tisztábban fogjuk érezni, mi a jó nekünk és mi nem. És ha tudatosabban választjuk ki kozmetikumainkat és élelmiszereinket, akkor idővel elérjük azt is, hogy a testünknek kevesebb káros anyaggal kell megküzdenie, így több energiája marad a megfelelő emésztésre, a fizikai vagy szellemi munkára vagy a szerelmi életre.
Az én tapasztalatom az, hogy testemnek az egészséges működéshez szüksége van arra, hogy időnként, egy évben legalább egyszer megtisztítsam azoktól a lerakódásoktól - és nevezhetjük ezeket akár (a szervezet számára) méreganyagoknak vagy salakanyagoknak – amiknek nincs keresnivalójuk a szervezetemben és amik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak megfelelően kiürülni. Nekem az élőétel diéta vált be, ami nem kíván koplalást, a kúra alatt rengeteg rostot, vitamint, ásványi anyagot és enzimet viszek be vele a szervezetembe és így nemcsak tisztítom, hanem jól fel is töltöm a testem az egészséges működéséhez szükséges élő és jól hasznosítható tápanyagokkal. (Nem véletlenül lett az alapja a jóga táboraimnak ez a táplálkozási mód.) Egy kis alap ismeretanyaggal gyorsan elsajátíthatóak azok a trükkök és tippek, amelyek segítségével nagyon kreatívan és változatosan lehet rostban, vitaminokban és enzimekben gazdagon étkezni. A koplalós diétákat és méregtelenítő módszereket nem tartom jónak, hiszen a diéta során az amúgy is valamilyen hiányban szenvedő szervezettől még jobban megvonjuk az egészséges működéshez szükséges tápanyagokat. Így, ahelyett, hogy javítanánk, még tovább rontunk a helyzeten.
Még hatékonyabb lesz a tisztító kúránk, ha mellette valamilyen könnyű mozgást is végzünk, a legjobb, ha ezt a szabadban tesszük. A nagy séták a friss levegőn, könnyű kocogás amellett, hogy a fizikai síkon zajló tisztító folyamatokban segít, endorfint, boldogság hormonokat szabadít fel, amitől a kedvünk, a közérzetünk is sokkal jobb lesz. A testünk tisztító folyamatait nagyon hatékonyan támogatják a jóga gyakorlatok, amelyekkel célzottan tudjuk serkenteni a kiválasztó szerveink működését, ami elengedhetetlenül szükséges a megfelelő és hatékony tisztításhoz. Közben a relaxáció és az elcsendesedés az egész testünket pihenteti, és amikor a testünk pihenő üzemmódban van, akkor tudnak az emésztési, a kiválasztó és anyagcsere folyamatok is megfelelően működni.
Most hagyom, hogy egy kicsit leülepedjenek az elolvasott gondolatok Benned, kedves Olvasóm. A következő részben szeretnék egy kicsit a lélek tisztításáról és annak fontosságáról is írni, illetve adok néhány olyan tisztító tippet, melyek könnyen beilleszthetőek a mindennapjainkba.
Ha a témával kapcsolatban kérdésed vagy hozzászólásod van, bátran írj a jogavalazelet@gmail.com email címre. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése