Mi kell a nőnek?

A napokban kellett néhány cikket írnom, gondoltam itt is megosztom ezeket a gondolatokat.

Mel Gibson zseniálisan formálja meg a nők fejébe látó és gondolataikat halló reklámszakember figuráját a „Mi kell a nőnek” című remek moziban. Hát nem erről álmodik minden nő? Az ideális férfiról, aki olvas a gondolatainkban és mindig tudja, hogy mi nők, mire vágyunk épp. Nem hogy hosszan magyarázni, de kimondani se kelljen, hogy életünk párja megértse azt, miért esik jól néha sokat beszélni, olykor azonban mélyen hallgatni, miért vágyunk olykor egy ölelésre, csak hogy tudjuk, minden rendben van. Örök klasszikus, hogy férfi és nő sosem érti meg egymást, mert a férfi a nőt, a nő a férfit akarja. És valóban másképp vagyunk összerakva mi nők és ők, a férfiak. Ez az élet nagy kihívása, rejtélye, egy örök titok, ami megfejtésre vár, és amitől néha édes, néha keserű, néha boldog, néha boldogtalan a lelkünk. De ha ez a titok nem volna, az életünk sem lenne teljes. Örök hiányérzet társulna hozzá, mert úgy éreznénk, egyik felünket valahol mégiscsak elveszítettük.

Na de tényleg mi is kell a nőnek…? Nehéz kérdés, hisz ahányan, annyifélék vagyunk. Bár az amerikai filmben jól ment a gondolatolvasás, ilyen szinten erre sajnos sem a férfi, sem mi nők nem vagyunk képesek. Így ha azt szeretnénk, hogy kedvünkre tegyen a férfi, mégiscsak el kell neki mondanunk, hogy mi az, amit szeretnénk. Egy picit könnyebb dolgunk van, ha párunk olyan háttérrel érkezik, ahol volt egy anya, egy nagymama vagy egy nővér, aki szeretettel és odafigyeléssel megtanította a család felnövekvő férfitagjainak, hogyan kell gyengédséggel, odafigyeléssel, türelemmel, romantikával körülvenni a nőket. És ha azt szeretnénk, hogy a romantikus férfiak ne haljanak ki, akkor a mi felelősségünk is fiainkat, párunkat megtanítani rá. Szeretettel, türelemmel, odafigyeléssel. Ha tehát azt várjuk, hogy a férfiak tudják, mi kell a nőnek, akkor ne csak várjuk a csodát, hanem teremtsük meg mi magunk.